ZÁSZLÓ ÉGETÉS, AVAGY GYÚJTÓS EGY KÉSZÜLŐ TÁBORTŰZHÖZ...

Mint azt bizonyára minden tisztelt olvasó hallotta, ha pedig nem, akkor most röviden ismertetném azt a tényt, hogy 2012. január 14-én délután 14 órai kezdettel a Jobbik Magyarországért Mozgalom tüntetést szervezett az Európai Unió magyarországi székháza előtt. A tüntetés apropója az országunkat véglegesen rabszolgasorba kényszerítő készülő, eddigieknél is brutálisabb megszorításokat tartalmazó uniós intézkedések elleni fellépés volt. Természetesen a liberális média néhány tucat ember "bohóckodásáról" beszélt, valóságban azonban több ezer ember jelenlétéről beszélhetünk, de ezen már ne akadjunk fent, ezt már megszokhattuk... 

Nézzünk inkább komolyabb dolgokat! A Barikád c. lap internetes portáljáról idéznék pár sort:

"Mi lesz kilépésünk után? – tette fel a kérdés Vona. Egyesek azt mondják, hogy szövetségesek nélkül maradunk. Miért most van? – Nincs! – zúgott a tömeg. Mások azt mondják, hogy kilépésünk után tönkremegy a gazdaságunk.  – Így is! – válaszolt több ezer ember. Barroso azt írta levelében, hogy „minden hatalmunkkal élni fogunk Magyarország ellen”. De mit csinált Barroso, amikor szétprivatizálták az országot, a magyar gazdák megalázó támogatásának mértékét kialkudták, az élelmiszer- és egyéb szemetet ide hozták, a magyar munkavállalókat töredékbérért dolgoztatták vagy épp a 2006-os rendőrterror idején? – kérdezte Vona Gábor. A pártelnök kijelentette, hogy a magyar embereknek népszavazáson kell dönteniük az uniós tagságról."

Akkor nézzük csak a felhozott "érveket"....

1. Szövetségesek nélkül leszünk: Jelen pillanatban nem mondható, hogy Magyarországnak gazdasági értelemben számottevő szövetségese lenne az unióban... Ha esetleg Németországot annak tekintjük, akkor is "olcsó" munkaerőként tekinthetünk magunkra. Minden országunkban található külföldi gyártóegység pusztán az "olcsóságunk" miatt települt ide! 

2. Kilépésünk után tönkremegy a gazdaságunk: Mióta beléptünk majd minden cukorgyárunk bezárt, a helyi kistermelők tönkrementek, egyre kisebb településeken jelennek meg a nagy multicégek bevásárló központjai, ahol rabszolga bérekért dolgoztatják az embereket. A belépéskor beígért támogatások mértéke is messze elmarad a mostanra előirányzottól! Sokan azzal védekeznek, hogy "Több pénzt kapunk, mint amit befizetünk" Ez még ha igaz is, minimálisan kapunk többet, azt is díszterek építésére, véletlenül se arra, hogy a gazdaságot fejlesszük! Cserébe teljesen padlóra küldték az ország gazdaságát, kiiktatták a "konkurenciát", hogy stílszerűek legyünk!

Mi lehet a megoldás erre? Mindenki átkozza a keleti államokat, de gondolkodjunk csak el elviekben a dolgon.... Oké, maradjunk az unió tagjai, valamivel több pénzt is kapunk mint amit befizetünk.... DE! Építsünk ki gazdasági szövetségeket olyan keleti államokkal ahol például aranyárban mérik az élelmiszert, olyan nehéz megtermelni és elegendő mennyiségben! Ezen bevételekből szépen lassan építsük ki újra a gazdaságunkat. Ezzel egy a probléma! Ha ezt megtenné Magyarország, nem lenne alárendelt helyzetben az unióval szemben, éppen ezért a "beépített" 5. hadoszlopok (kormányaink) ezt a lehetőséget erősen bírálják, mondván ne foglalkozzunk a régi diktatúra államaival! Kihangsúlyozom, erőteljesen megvetem a kommunizmust, de nézzük csak meg közelebbről a dolgot... A kommunizmus éve alatt Magyarországon szinte csak építettek! Üzemeket, gyárakat, lakásokat, iskolákat, óvodákat, utakat, vasutakat... Mi történik az unió évei alatt? Ezeket szisztematikusan lerombolják! Nem lenne igazam? Akkor miért van (volt) szükség a bezárt gyárak földig rombolására? Mit "ártott" volna az uniónak pár üresen maradt épület??? Egyszerű! Bármikor "olcsón" újra vagy átalakítva újra lehet indítani! Így viszont több tíz milliárd forint kell egy -egy üzem építéséhez. 

Vizsgáljuk meg a kvótarendszereket is! Elméletben ezeket azért alkották, hogy az unión belül szabályozható legyen a termelés, ne termeljenek egy adott áruból túl sokat úgy, hogy mellette másból pedig hiány van... Ez az elgondolás még meg is állta volna a helyét. De itt jön az a dolog, hogy a kvótában meghatározott gyártókapacitás feletti értéket meg kell semmisíteni!!! Miért??? Mi van ha hirtelen megnő  a kereslet? Az van, hogy hatalmas hátrányba kerülünk azon országokkal, ahol nem rombolták le a termelési kapacitásokat! Behozhatatlan hátrányba! Miért nem szabályozták úgy az egészet, hogy minden ország kap egy kvótát, mekkora mennyiséget forgalmazhatnak az Unióban, a többivel pedig szabadon rendelkezhetnek!? Hogy miért nem így van??? Hát pontosan azért, mert ezzel a "konkurenciát" nem iktatják ki! Ne gondolja senki, hogy a nyugati országok nem árulnak termékeket a keletieknek! Miért pont mi lennénk kivételek ez alól? Ez mindig is működött, a fejlettebb országok eladtak a fejletlenebb országoknak termékeket és olyan országoknak is, ahol nincs lehetőség az adott termék előállítására, vagy csak csekély mennyiségben!

Sajnos nálunk az a "bevett" szokás, hogy alapból a rosszat feltételezzük a másikról és ha lehetőség adódik rá, egyesek megpróbálnak mindenkin átgázolva meggazdagodni! Az átlag, normális embernek totálisan mindegy lenne, hogy számláján 50 vagy 100 millió forint van, de van akinek a milliárdok is kevésnek bizonyulnak... ezeket az embereket egyszerűen a játékgép függőkhöz lehetne hasonlítani! Mi a különbség??? A meglévő vagyonát rizikózza meg (és az állami pénzeket), hogy még több legyen neki! Ugyan ezzel a szellemiséggel dobja be utolsó fillérjét is a játékgépbe egy függő! Annyi különbséggel ha ő bukja nincs tovább, elveszti házát, kocsiját, vagyonát előbb utóbb. Míg ezen "nagy szerencsejátékosok" bukta esetén csak belenyúlnak a "nagy közösbe" és hipp - hopp újra tele a zseb! Lehet érdemes lenne erőteljesen elgondolkodni a kínai módszeren, ahol rögtön halálbüntetés jár az államot és a kínai népet megkárosítóknak! Talán mégsem olyan "antidemokratikus, antihumánus" ez a szokás....

AZ IFJÚSÁG JÖVŐJE....(?)

http://www.origo.hu/itthon/20120104-a-kormany-tervei-az-uj-diakhitelrol.html

Hogyan lehetetlenítsük el a jövő nemzedékét? Hát így... Az rendben van, hogy csökkentsük a keretlétszámot az egyetemeken, de az hogy mellette elhúzzuk a "mézesmadzagot" a fiatalok előtt, hogy "fantasztikus" hitellel lehetőséged nyílik egyetemre járnod félévente 300 ezer - 1 millió forintért.... azaz egy orvos 6 év alatt 12 millió forintot fizet majd a képzéséért és abban a tankönyv és a megélhetés még benne sincs, arról nem beszélve ha valakinek nem tetszik a képe és szivatásból 1szer megbuktatják valamiért... "Csak" 35 éves kortól kell majd törleszteni (feltételezem addig egy 5-10 milliós hitelt a bank csak úgy brahiból 10 évig nem kamatoztat), pont amikor jó esetben kezdi az ember valóban megszilárdítani az anyagi és családi hátterét (feltéve ha kap munkát és nem mondjuk pénztáros lesz több diplomával a pulikutya, politikai hosszú nyelvek mellett) 35 éves korában egy több millió forintos hitel zuhan a nyakába...

Úgy gondolom az lenne a helyes megoldás, ha egyrészt bezárnák a lufi szakokat, én például nem támogatnám államilag a politológia és a tengernyiféle bölcsész szakot (pl izland kutató, grönland kutató) mert ezeknél teljesen egyértelmű, hogy vagy nem itthon akar tevékenykedni vagy csak a politika miatt csinálja, ezeket nem tartom valódi "termelő" szakmáknak! Aki ilyet akar tanulni az fizesse meg és akkor tanulhat! Azt is bevezetném, ha az illető a rendes képzési időn belül minimum 4,5-es átlaggal végez (súlyozott átlag) akkor nagy részét, vagy akár az egész hitelét töröljék el, mert egyértelműen a diploma megszerzése volt a cél! Van sajnos nem egy ismerősöm, akik a felvételi pontrendszert kijátszva több szakra is bekerültek, többször vették el a helyet azoktól, akik valóban be akartak jutni és mégsem végezték el egyiket sem, mai napig nincs diplomájuk és nem is lesz!

A pontozásos rendszert is azonnal fel kellene számolni! Az hogy valakinek a szülei mennyire iskolázottak, nem befolyásolja a diák tudását, nekem is szakmunkások a szüleim, "statisztikailag" ez nekem "hátrányt" jelentett volna, mégis elvégeztem az egyetemet! Szintén nem egy ismerősöm van, akinek nincs 26 diplomája, mégis profi szinten csinálja pl vállalkozását, embereknek ad munkalehetőséget! Az meg hogy valaki terhes vagy gyereke van, végképp sötét folt számomra... Miért kap valaki nyelvvizsgával megegyező pontot ha terhes???

Egy másik fajta megoldást is látok arra ha valaki nem kerül be elsőre az adott szakra. Nem kell rögtön diákhitelért rohanni, erre is jó példa, szintén az ismeretségi körömből, hogy mi a teendő ilyenkor. Biológusi vagy orvosi szakra akart menni a kérdéses illető, de sajnos nem volt túl "szorgalmas" a gimiben így nem vették fel. Sajnos anyagilag se engedhette meg magának ezt a luxust, mit csinált? Beiratkozott mentős képzésre (ami szorosan kötődik az orvosi képzéshez is), ezt el is végezte, majd mentőautóba került, dolgozott mellette, pénzt keresett és mindent "ellesett" a mentőorvostól... Pár év múlva könnyedén írta a felvételit biológusi képzésre, melyet ha jól tudom levelezőn el is végzett azóta és nem kellett diákhitel sem, mert ott volt a fizetése!
Volt olyan ismerős is aki ugyanezt villamosmérnökin "játszotta" el, nem vették fel, ezért technikusi képzésre beiratkozott, elvégezte az 1 éves képzést és ez a képzés viszont már plusz pontokat jelentett a felvételinél!

Igaz kicsit időigényesebb, de legalább nem ró milliós terheket a családokra és a hallgatókra!

A vállalkozásoknak pedig miért lenne érdekük milliókat kidobni az ablakon egy dolgozó diákhitelének leírásakor? Inkább beruháznak valami eszközre (5-10 millióért már elég sok mindent lehet venni) és máris le van írva a "bevételtöbblet"! Kíváncsi lennék arra is hány közalkalmazott kapott 7,5 milliót lakás végtörlesztésre a munkaadójától! :D

Azt is bele kellene venni a törvénybe, hogy aki állami képzésben elkezdte a diplomája megszerzését és nem jut el minimum addig, hogy a kötelező tárgyakat megcsinálja maradéktalanul, hanem otthagyja az oktatási intézményt, azzal is fizettessék ki a képzése díját! Tengernyi "kalandor" van, aki csak "kipróbálás" szinten megy egyetemre és utána 2-3-4 alkalommal is szakot vagy iskolát vált! Ezeket is ki kellene szűrni, mert ez minden alkalommal egy-egy hely elvesztése! Esetleg az is megoldás lehetne, hogy ha valaki nem végez el egy szakot, de vált, akkor az már költségtérítéses legyen, kivéve ha egy előre megszabott átlaggal el is végzi! Ha valaki ettől többször váltana, mert erre is van nem egy példa, az pedig kizárólag költségtérítéses formában tehesse!
Ezt a szankciót "kicsiben" nálunk is alkalmazták, amikor tömegesen iratkoztak fel hallgatók C tárgyakra (szabadon választható, de a teljes képzés alatt 8-at kötelező volt) és csak arra jártak be amire kényelmes volt, így félévkor volt olyan amin senki nem volt, mégis a lista tele volt nevekkel! Így azoktól vették el a helyet akiket valóban érdekelt volna a tárgy! Erre bevezette az egyetem azt, ha valaki nem csinálja meg a felvett tárgyat, az a kreditérték*8000 forintos áron fizesse vissza, ami egy 3 kredites C tárgy esetében 24 ezer forint, ha többet nem csinált meg akkor akár 40-50 ezer is lehetett és addig nem is iratkozhatott be következő félévre amíg be nem fizette! Nem is volt tolakodás ezután a helyekért és láss csodát 99,9%-ban meg is csinálták a tárgyakat akik felvették! Ezen kellene gondolkodni kicsit! Nem minden a pénz! Van amikor más sokkal ösztönzőbben hathat!

BÚÉK!!!

EZÚTON SZERETNÉK MINDENKINEK NAGYON BOLDOG ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJÉVET KÍVÁNNI! :)

Közmeghallgatás 2011

Ismételten eltelt 1 év, nagy nehezen sor került a "szokásos" városi közmeghallgatásra is. Az előzőhöz képest erőteljesen megfogyatkozott létszámban, a jelenlévők nagy része közalkalmazottként "pózolt" a hiányos széksorokban. A polgármester úrtól "érdekfeszítő" beszámolót hallhattunk az eddig munkáról, láthattuk honnan vettek el, hova tettek pénzt, mennyi "segélyt" kapott a város az államtól. A "műsor" olyan szinten érdekelte a hallgatóságot, hogy legtöbbjük majd el aludt, ami érthető is, hisz előtte már Ondon is eljátszották ezt a színdarabot! A kérdések előtt egy megdöbbentő eset történt egy idősebb asszony felháborodva kezdte el osztani a testületet, főleg a polgármestert, majd rövid időn belül a biztonságiak eltávolították a helyszínről! Sajnos nem derült ki a hölgy részéről mi a sérelme, csak egy ködös magyarázkodást hallhattunk a polgármester úrtól, melyben azt sugallta, mintha bolond lenne a hölgy. Természetesen az érintett szemszögéből ez nem derülhetett ki! 

Következtek a kérdések a lakosság részéről... az első kérdező kissé leragadván 2010-ben a VIP hivatali dolgozókról és bérükről érdeklődött, majd ezt követte 2 úriember, akik az ipartelepre "éppen nem vezető" bicikliútról érdeklődtek.. volt egy "megdöbbent" kérdés is a szerencsi tv tulajdonviszonyáról, majd ezután jómagam tehettem fel kérdéseimet, melyet minden bizonnyal "élvezett" hallgatni a polgármester úr, mert meglehetősen mosolygós tekintettel figyelt! A kérdésem az volt milyen alternatívát tud nyújtani a fiataloknak, hogy a városban maradjanak és ne menjenek el!? 

Az alábbi választ kaptam erre:

"A fiatalokkal kapcsolatban az alternatíva a munkahelyteremtés, nincs más. Ez az
Önkormányzat azt vállalta, hogy 10 év alatt 1000 munkahelyet tudnak létrehozni Szerencsen.
Ha ezt megteszik, akkor az 1000 munkahellyel ez a város újra virágozni fog. A
munkahelyteremtésről ma már volt szó, és mindenki tudja, hogy ez nem egyszerű feladat. Ő
maga elkötelezett a fiatalok mellett, neki három gyermeke van, és nagyon örülne, ha
visszajönnének Szerencsre."

Sajnos azt elfelejtette, hogy 10 év alatt ez a város a felére fog csökkenni ha így haladunk, 10 év alatt a mostani iskolás korúak is bőven többgyermekes szülők LENNÉNEK ha meg tudnának élni! Csak a 2011-es évben több mint 10 ismerősöm ment külföldre dolgozni és valószínűleg nem is fognak visszajönni! Nekik nem sok vigaszt nyújt az 1000 munkahely 2022-re...

A másik kérdésem igazából egy kijelentés volt... A város pénzéből vígan élő kulturközponti "dolgozók" hatalmas kreativitásról árulkodván kiötlötték, hogy az idei karácsonyi forgatag "legmegfelelőbb" fellépője Fluor tomi lenne, alias "GECIGRÁNÁT"! (http://www.youtube.com/watch?v=e57n7dt9hTY) Szóvátettem továbbá azt is, ha ilyen "színvonalú" műsorokat tudnak csak kitalálni, ajánlatos lenne a vezetők jobb megválasztása!

A kérdésemre az alábbi demagóg és gőgös választ kaptam Csíder "úrtól"!

"Örül annak, hogy reflektorfénybe került a Karácsonyi Forgatag, melyet a
kollégáival és az iskolák igazgatóival is megtárgyaltak, milyen legyen az az ajándék, melyet
Szerencs város lakosságának szeretnének átnyújtani. Olyan programokat szerettek volna
kialakítani, ahol a nyugdíjas korú és az óvodás is jól érzi magát, valamilyen élményt nyújt.
Ízlésekkel nem akar vitázni, mert nagyon sokféle van, ezért ezeket tiszteletben tartja. Úgy
gondolja, a művelődésért felelős vezető feladata, hogy mindenfajta ízlést ki tudjon elégíteni,
amely a városban jelentkezik. Azt pedig, hogy ki alkalmas egy intézmény vezetésére, majd a
többség eldönti. Bízik abban, hogy a Karácsonyi Forgatagban a látogatók jól fogják magukat
érezni."

Ez olyannyira "jól" sikerült, hogy egy nappal a rendezvény előtt "kicserélődött" a fellépő személye és végül Lola örvendeztette meg az óvódás - kisiskolás gyerekeket (http://www.youtube.com/watch?v=E-UZB91NmlY)! Gondolom senkinek sem kell elmagyarázni a különbséget a két fellépő között!

Az intézményvezetői alkalmassághoz még egy apró mozzanatot.... a december 26-án megrendezésre került Rockkarácsony elnevezésű rendezvény is majdhogynem botrányba fulladt, mivel olyan fantasztikusan meg volt hirdetve a jegyelővétel, hogy majd 100 ember nem tudott venni csak és kizárólag a helyszínen, mivel a meghirdetett helyszíneken egymásra mutogatva mentegetőztek miért nem tudnak jegyet adni. Kövezzenek meg, vagy négyeljenek fel a "rosszindulatom" miatt, de nem egy ember volt aki karácsonyi ajándékba akarta megvenni a jegyet, de erre sajnos nem kerülhetett sor súlyos szervezési hibák miatt!

Munkahelyteremtés, avagy kizsákmányolás magas fokon!

Napjainkban rengetegszer esik szó„munkahelyteremtés” címszó alatt egy megfoghatatlan dologról, ami általában csak a pénzt viszi, de sajnos nem nagyon van látszatja. Ha azt a logikát követjük, amit mostanában hangoztat a kormányunk, hogy vonzóvá kell tenni az országot a külföldi befektetők számára, nekem kísértetiesen hasonlít egy történelmi korszakra és folyamatra. Ez történetesen Anglia térhódítása a távol keleten, Indiában, Kínában és a többi térségben lévő országban. Aki általánosságban járatos eme történelmi korban, az tudja, hogyan működött a rendszer. A gyarmatosítás folyamán kiépült angol gyárak felvásárolták (általában elrabolták) a helyi termelők nyersanyagait (vagy földjeit), majd nagy tömegben, megalázó éhbérért dolgoztatták a helyi munkaerőt, miután a versenyben a kistermelők tönkrementek. Ezután természetesen nem tudtak máshonnan árut beszerezni, csak az angol termelőktől, akik persze többszörös áron forgalmazták az olcsón megtermelt áruikat! Ennek köszönhetően az országokban szinte teljesen leállt a saját ipar kiépülése, melynek eredményeit a gyarmati rendszer felbomlásakor azonnal látni lehetett. Kínát leszámítva a többi ország nem kifejezetten a gazdagságáról és a jólétről híresült el… Sőt Indiában a miénkhez kísértetiesen hasonló népesedési problémák figyelhetők meg a legszegényebb rétegeknél! Ha jobban megnézzük a mai magyar helyzet se különb, csak a kor más! Szinte nincs saját ipar, magyar földön, magyar nyersanyagból külföldiek által megtermelt termékeket veszünk, fogyasztunk, alacsony béren tengődő magyar munkaerő által megtermelve. A haszon pedig marad a külföldi tulajdonosnak. Annyiban rosszabb viszont a helyzet, hogy ezért most még fizetünk is „adókedvezmény” címszó alatt! Bátran ki merem jelenteni, hogy amíg a magyar földek parlagon hevernek, amíg nincs saját termelése az országnak (legalább a saját szükségleteire), addig nem várható érdemi előrelépés a munkahelyek terén, maximum parasztvakító, 4 órás utcaseprő „munkákra” lehet számítani!

Menni vagy maradni?!

Talán kicsit drasztikusan hangzik a cím, de sajnos valóban nagy problémákat takar. Sokféle dologról ejthetnénk szót, feltehetjük például azt a kérdést, hogy az előző kormány alkalmazásában lévő vezetők nagy többségének ámokfutása után lehet –e maradásuk az állami, önkormányzati intézményeknél, feltehetjük azt a kérdést, hogy hova lett elszórva az a temérdek pénz, amit különböző látványberuházásokra vettek fel. Talán mindenki tudna mondani olyan témát, ami bizonyára kényesen érintené a régi „rezsim” tagjait.

Ebben a cikkemben azonban egy sokkal súlyosabb problémára szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig a fiatalság drasztikus ütemű elvándorlására. Bár „néhai” miniszterelnökünk megmondta, ha nem tetszik, el lehet menni innen! Én azt gondolom, sokan nem azért hagyják itt ezt a szép vidéket, mert nem „tetszik” nekik a környezet. Sokkal inkább a teljes kilátástalanság riasztja el a fiatalokat a térségből. Sajnos a robotmunka a különböző multicégeknél, megalázó „fizetésnek” nevezett pénzekért, nem annyira csábító, mint azt sokszor hangoztatták a kampányban! Azt is elmondhatjuk, hogy rengeteg képzett fiatal él a környéken, annak ellenére, hogy időről időre statisztikai kimutatásokban azt hangoztatták, hogy képzetlennek az emberek a térségben. Sajnos országos szinten megfigyelhető, hogy még a nyugdíj után is alkalmazásban maradnak emberek, a fiatalok nagy része, megfelelő képzettséggel a kezében pedig maximum munkanélküli segélyért állhat sorba. Az sem újdonság, hogy a meglévő alkalmazottak az adófizetők pénzén egyik tanfolyamot végzik a másik után, növelve ezzel leginkább a fizetési alapjukat, de nem egy esetben utólag pótolják a törvényben előírt minimális felvételi szintet az adott állásra. Természetesen feltehetjük a kérdést, hogy akkor minek „pazarlunk” milliárdokat a fiatalok képzésére, ha úgyis legfeljebb segédmunkás lehet belőlük az eddigi szemlélet szerint?! Úgy gondolom nem pazarlás, hanem befektetés, mint azt sok nyugati ország már régen felfedezte! Nem a pénz az erőforrás, hanem a szellemi tőke, a pénz csak segít abban, hogy ebből a tőkéből hasznot kovácsolhassunk, önmagában értéktelen! Itt tenném fel a kérdést: Menni vagy maradni?!

A választások után új rendszer alakult az országban és az önkormányzatokban is. Szerencsen is hasonlóképen lecserélődött a vezetés. Amennyiben az új vezetők hajlandóak belátni, hogy az eddigi gyakorlat nem vezet máshoz, mint a térség elöregedéséhez és fogyásához, amennyiben az eddig gyakorlattal ellentétben hajlandóak ez ellen tenni, én mindenképp a maradásra biztatnám kortársaimat, különben rövid időn belül nem marad senki, aki felépíti majd Hegyalját, hogy végre visszafoglalhassa az őt megillető helyet a köztudatban!

Civitas Fortissima....

A legbátrabb város - 92 éve állt ellen Balassagyarmat a cseh megszállóknak

 

A huszadik századi magyar történelem sorsfordítója az a rövid esztendő, amely alatt három rendszerváltás játszódott le, és az ország elvesztette területének kétharmadát. 1918 őszén még csekély reguláris erő is képes lett volna megvédeni a történelmi határokat, az ország akkori vezetése mégis megalázó és áruló módon visszavonult az antant által kijelölt újabb és újabb vonalak mögé. Károlyi Mihály csak 1919 januárjában kezdte felismerni politikája tragikus következményét. Ekkor azonban a csehek már elérték a történelmi Nógrád vármegye északi részét. Január 3-án bevonultak Losoncra, egy hétre rá pedig megszállták Hont vármegye székhelyét.

A csehek számára kiemelkedő jelentőségű volt a fontosabb vasútvonalak megszerzése. Újonnan létrejövő országuk csekély észak-déli kiterjedésével szemben kelet-nyugati irányban hosszan elnyúlt, a gazdasági vérkeringést csak a vasúthálózat biztosíthatta. Ezért szerették volna megszerezni a Balassagyarmatot is érintő Ipoly menti vonal feletti rendelkezést.

A település fontosságát növelte Salgótarján közelsége, ahol a megmaradt Magyarország egyetlen jelentősebb szénmezője volt található. Salgótarján megtartása a kormány számára is létkérdés volt, mert innen származott az ország ipari üzemeit működtető és a lakosság fűtésigényét kielégítő szén döntő többsége. A szénmező megszerzése a csehek stratégiai tervei között is szerepelt, és ehhez a Balassagyarmat-Losonc közötti vasút a felvonulási útvonalat jelentette volna.

Balassagyarmaton még a csehek bevonulása előtt viták folytak a fegyveres ellenállásról. A Károlyiékat képviselő Rákóczi István kormánybiztos ennek megakadályozására törekedett. Károlyi minisztereitől ez nem volt meglepő. Emlékezzünk csak Linder Béla hadügyminiszterre, aki 1918. november 2-án a következőket mondta a budapesti helyőrség tisztjeinek: „Nem kell hadsereg…! Soha többé katonát nem akarok látni!”

És így is lett! A Károlyi-kormány semmit sem tett az intervenciós csapatok támadásai ellen! De kanyarodjunk vissza Balassagyarmathoz…

Tisztviselők, a frontot megjárt katonák és civilek egy ütőképes dandár és az ellenállás megszervezésében látták a kiutat. Voltak olyanok is, akik Wilson amerikai elnökre hivatkozva, Kassa példáját követve, egy „Palóc Köztársaság” kikiáltását készítették elő. A tervek azonban nem valósultak meg, a városi képviselő-testület küldöttsége már január 14-én kivonult a vasútállomásra a csehek fogadására, hogy biztosítsa a megszállás békés voltát.

A Balassagyarmatra érkező cseh vezetők érzékeltették a város lakosságával, hogy Nógrád székhelyét a Csehszlovák Köztársaság részének tekintik. A vasútállomásról lekerült a magyar nyelvű tábla, nem engedték be a város területére a budapesti újságokat, a fővárosba nem indulhattak vonatok. Január 25-én pedig a megszálló hatalom képviseletében megjelent Bazovszky zsupán, a prágai kormány megbízottja, hogy átvegye a közigazgatás irányítását. A város lakosságának jelentős részét községi és állami közalkalmazottak tették ki. Losonc példája mutatta, hogy a csehszlovákok hatalomátvétele egyben az ő elbocsátásukat, illetve kiutasításukat is maga után vonhatja.

A csehek kiverésének gondolata a vasutasok fejében fogant meg. Gyűlésezni kezdtek az Ipartestület és a Szociáldemokrata helyiségeiben. Ennek hatására a megszálló egység parancsnoka katonai igazgatást vezetett be. Kényszerrel állította munkába a dolgozókat, fenyítéseket alkalmazott. Ez végleg felháborította a nemzeti érzelmeikben már egyébként is vérig sértett magyar vasutasokat.

Január 27-én történelmi gyűlésre került sor a vármegyeházán. A rendezvényen a balassagyarmati társadalom szinte valamennyi rétege képviseltette magát. A lelkesítő, nemzeti ellenállásra buzdító beszédek után egy jelképértékű kézfogásra került sor. Pongrácz György vármegyei főjegyző és a szociáldemokrata Schuch István mozdonyvezető kézszorítása két eltérő politikai felfogás szövetkezését jelentette a közös cél érdekében. Egyhangúan kijelentették, hogy nem hajlandók felesküdni a csehszlovák államra, és nem hagyják elveszni Balassagyarmatot.

Másnap a vasutasok küldöttséget menesztettek a közeli Magyarnándorba, az ott állomásozó katonaság vezetőihez, Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokhoz, segítségüket kérve a cseh megszállók kiveréséhez.

1919. január 29-én Bajatz és Vizy századosok csapatai, kiegészülve a balassagyarmati vasutasokkal, hajnalban támadást intéztek a csehszlovák katonaság ellen.

A laktanya elleni akció sikeresen indult. Bajatzéknak véres harc árán sikerült feljutniuk az épület emeletére. A 16-os honvédek különítménye Vizy Zsigmond vezetésével a főbejárat felől rohamozott. Ők is sikerrel behatoltak az épületbe és feljutottak az emeletre, itt azonban zavar támadt a két csoport között, és a támadók visszavonultak, előbb védőállásba, majd állomáshelyükre, Magyarnándorba. A laktanya elleni sikertelen akció hírére a város elöljárósága megkezdte a polgárság szervezését. Huszár Aladár másodfőjegyző lett a városparancsnok. A lakosok – köztük a gimnázium diákjai –, hogy elhitessék a csehekkel a katonaság jelenlétét, a környező háztetőkről, épületekből lőtték a kaszárnyát. Délután Böhm hadügyminiszter rendeletére Balassagyarmatra érkezett az iglói géppuskás tanfolyam egyik egysége. A csehszlovák katonák megadták magukat. A balassagyarmati harcok hírére az Ipoly teljes hosszában megindultak a magyar csapatok. A következő napon felszabadult a folyó teljes bal partja.

Balassagyarmat hős lakói a fegyveres ellenállást megtiltó kormány akaratával szembeszegülve elszánták magukat a harcra. Semmi önző cél nem vezényelte őket, csupán a szülőföldjüket akarták visszaszerezni, amelyet igazságtalanul elvettek tőlük.

Tettüket ezért tarthatjuk a katonai vitézség, a hazaszeretet és a nemzeti összefogás példájának.